Az 1848-49-es honvédek és más személyiségek nyughelyei (D. Nagy András, Hankó József)

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

Az 1848-49-es honvédek és más személyiségek nyughelyei

Összeállította:

D. Nagy András

Hankó József

Arad

Salacz Gyula (Gyula 1832. I. 31.-1915. VII. 17. Arad felső temető) Arad város polgármestere és országgyűlési képviselője. A szabadságharc ütközeteiben igen fiatalon vett részt. Előbb 17 évesen nemzetőr, majd Békés megye zászlóaljában őrmesterként kezdte, később hadnagy lett. Jogi tanulmányai után bíróságoknál dolgozott, és 1861. IX. 21-én ügyvédi vizsgát tett. Ezután Aradon telepedett le és 1872-től Arad város polgármestere, majd 5 évig a város országgyűlési képviselője. 73 évesen visszavonult és Világos községben telepedett le, itt halt meg, de az aradi családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Fia: ifj. Salacz Gyula, Eleken a járási közigazgatásban dolgozott.

Bukarest

Veress Sándor 1828. XII. 3-án született. Még nem volt 20 éves, amikor a szabadságharc fegyveres szolgálatába állott. Először a Dobozy huszároknál szolgált, majd Bem tábornok alatt a 27. bihari zászlóaljban. Vitézségéért hadnagyi rangot kapott. A fegyverletételkor Törökországba került, majd Londonban mérnökké képezte magát. 1860-ban Bukarestben telepedett le, ahol mérnöki munkájával nagy elismerést szerzett. Ő tervezte a havasalföldi első vasutat. Földmérés-térképkészítés terén is elismert volt. 1884. X. 27-én halt meg, sírja a bukaresti református temetőben áll ma is. A honvágy vitte el 56 évesen. Felesége Birizdó Alojzia görög származású békési lakos. Gyermekei: dr. Veress Endre (Bukarest, 1868- Pécs, 1953) történettudós, dr. Veress Ferenc orvos (Bukarest, 1877-Kolozsvár, 1962)

Battonya

Asbóth Albert honvéd főhadnagy a 80 fős battonyai nemzetőrség parancsnoka, majd 1876-ban a helyi Vöröskereszt titkári teendőit látta el. Battonyán temették el.

Kierschner Károly német nemesi származású nemzetőr őrnagy. (Zombor, 1795. X. 11.-Battonya, 1868. XI. 10.) Bécsben hadmérnöki akadémiát végzett, majd Makón a 48-as gyalogezredben szolgált. 1848. április 19-től nemzetőr őrnagy

Csongrád megyében. Zászlóaljával részt vett a bánáti harcokban. A szabadságharc végéig Hódmezővásárhely nemzetőrségének parancsnoka volt. 8 havi vizsgálati fogság után 1850-ben Nagyváradon felmentették. Kiszabadulása után Battonyára került, ott halt meg, és temették el a római katolikus temetőben.

Báránd

Diósy (Nuszbek) Ferenc 1848/49-es kapitány. (Gyula, 1806-Báránd, 1866.) Nuszbek József építész bátyja volt. Uradalmi számvevő tiszt volt Bárándon, ott van eltemetve.

Békés, Római katolikus temető

Szombathelyi Antal alispán. (Körösladány, 1803-Békés, 1862.) Körösladányban uradalmi ügyészként kezdte, majd Gyulán esküdt, táblabíró, főjegyző és végül alispán. Az 1848/49-es forradalom idején alispán. A nemzetőrökkel 1848. VII. 12-én ő is táborba szállt és részt vett a délvidéki harcokban. Kossuth Lajos jó barátja és kormánybiztosa Gyulán. Kossuth 1841. I. 9-i esküvőjén házassági tanúja volt. Tiszta jellemű, nagy szónoki képességű, igazi hazafi volt. A Függetlenségi Nyilatkozatot 1849. április 29-én a megyeház előtti téren ő hirdette ki, ezért Haynau felségsértés vádjával letartóztatta; előbb halálra, majd 5 év várfogságra ítélték, amelyet Bécsújhelyen töltött le. Vagyonát elkobozták, így a család nehéz körülmények között élt. Szabadulása után Békésre vonult vissza családjával és ott halt meg elhagyatottan. 5 gyermeke volt. Lelkiismeretes helytállása ma is példamutató számunkra. Fia Kálmán (1830. II. 8.-?) önkéntes kapitány, később honvédezredes. Sírját nem találtuk meg.

Wieland János 1848/49-es honvédfőhadnagy. (Újkígyós, 1828-Békés ?) Aradon szolgált és Békésen gazdálkodott. Sírja ismeretlen.

Békéscsaba, Ligeti római katolikus temető

Beliczey család sírboltja. Ma is áll az emlékoszlopuk

Beliczey József táblabíró (1783-1859) vármegyei főszámvevő, a vármegye főpénztárnoka. A szabadságharc idején a vármegye központi bizottmánya majd a városi védbizottmány tagja. A forradalom megsegítésére maga és a két fia nevében 1000-1000 Ft államkölcsönt jegyzett.

Beliczey Julianna férje Karassiay István főszolgabíró majd alispán (1867-1871). A forradalom idején a megyei választmány tagja; 1848-ban bíróként is működött.

Beliczey István (1827-1902) nemzetőr hadnagy, majd a lovas szabadcsapat kapitánya, Gyula képviselője (1865-1869), majd megyei főispán és a gazdasági egylet elnöke.

Beliczey Rudolf (1829-1907) 19 évesen honvédnek állt, és végigkűzdötte a szabadságharcot. Századosi rangja volt. Megsebesült a lippai csatában, egy közlegény mentette meg az életét. Később a gerendási birtokán gazdálkodott. Bátyja után egy ciklusban Gyula város képviselője. A Honvéd Egyesület elnöke volt. Honvédtiszti nyugdíját mindig a bajtársai között osztotta szét.

Békéscsaba, Szarvasi úti római katolikus temető

Omaszta Lajos honvédszázados. (Békéscsaba 1807.V. 12.-Békéscsaba ?) Békés megye pénztárnoka. Apja István uradalmi gazdatiszt. Az aradi várőrségben Damja-nich keze alatt szolgált a vár feladásáig, 1849. VIII. 17-ig. Békéscsabán hunyt el.

Omaszta Szilárd honvédszázados. (Békéscsaba, 1825-Békéscsaba, 1878) édes-apja: Zsigmond, postamester volt. A fia jogot végzett és jogászként dolgozott. 1848. szeptember 14-én a Békés megyei önkéntes nemzetőrök főhadnagya az aradi ost-romseregnél, 1849. II. 1-jén századossá léptették elő. Az aradi majd a temesvári ost-romseregben szolgál. A szabadságharc bukása után honvédnek sorozzák be, 1851-ben szervezkedés vádjával letartóztatják és 3 év sáncmunkára ítélik. 1854-ben szabadult Teresienstadtból. Később ügyvéd Gyulán, majd a békéscsabai járás szolgabírója.

Békéscsaba, Berényi úti (Felsővégi) temető

Sztraka Ernő (1830-1906). 1848/49-es honvéd. Részt vett a szabadságharcban, utána jogot végzett, majd a bécsi műegyetem hallgatója, oklevelét 1855-ben kapta meg. 6 évet Gyulán dolgozott Bodoky Károly mellett, a Körös-szabályozási mun-kákban vett részt. Elkészítette az emeletes városháza tervét Gyulán, de nem ezt a tervet valósították meg. Később Békéscsaba mérnöke lett, ahol 1893-ig dolgozott. Feladata lett a városrendezés, a városban folyó hivatalos és magán építkezések tervezése. épületei: Városháza, Fiume Szálló, Járásbíróság, a kórház régi épületei. Felesége: Réthy (Schlotterbeck) Etelka. Síremlékük az Achim L. András sírjával szemközti oldalon, a főbejárattól 80-100 méterre áll, „Sztraka család" felirattal.

Biharugra, Bölöny család sírboltja

Bölöny József (1850-1930) Kolozsváron színházi intendáns. Felesége Nedeczky (Francziska) Ferike (ez utóbbi becenév) Deák Ferenc unokahúga volt. Velük egy sírban nyugszik Nedeczky István földbirtokos, Deák Ferenc unokaöccse és politi-kája leghívebb támogatója, 1848/49-es honvéd huszár százados. (Balatonederics, 1831-Biharugra 1908. IX. 3.). Részt vett a branyiszkói harcokban. 1864-ben szervezkedni kezdett Almássy Pállal Magyarország függetlenségének helyr eállítása érdekében, az 1848-as törvények alapján. Emiatt halálra ítélték, majd kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetést kapott, amelyből 3 évet töltött le Olmützben. 1867-ben I. Ferenc József koronázásakor kegyelmet kapott. 1869-78-ig országgyűlési képviselő. 1878-1906-ig a honvéd egylet elnökeként is működött. élete végét húgáéknál töltötte Biharugrán, és itt halt meg.

Csabacsüd, Evangélikus-református temető

Boczkó Dániel (Szarvas, 1789-Csabacsüd, 1870) országgyűlési képviselő Békés és Arad vármegye kormánybiztosa 1848/49-ben. 1849. II. 8-án az aradi ütközetben hősiesen harcolt. A fegyverletétel után 10 évi várfogságra ítélték; 1856-ban szabadult, csabacsűdi birtokára vonult vissza és ott halt meg 1870. IX. 9-én. Itt temették el. Sírja ismeretlen. (1848-49-es működésére vonatkozóan l. a 18., 22., 25., 26., 48., 74., 87. számú dokumentumokat.)

Budapest

Endreffy Károly (Békéscsaba, 1817-Buda, 1885. IV. 5.). 1848/49-es honvédszázados. Ügyvéd volt Gyulán, majd a gyulai járás főszolgabírója. Budán hunyt el, a Krisztinavárosban helyezték örök nyugalomra. Felesége: Trachberger Antónia.

Omaszta László honvédszázados. (Békéscsaba, 1829-Budapest, 1891. XII. 1.) édesapja Zsigmond, Békés megye alispánja volt (1861). A Békés megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljnál az aradi táborban hadnagy 1848. IX. 14-én, majd 1849. III. 24-én főhadnagy az aradi ostrom seregnél. 1849. május 29-én a 103. zászlóalj századosa, amely a nyári hadjárat alkalmával a tiszai hadseregben küzd. Elhagyatottan élt idős korában, Budapestre került a honvéd menházba és ott halt meg.

Orlai Petrics Soma jogász és festőművész. (Mezőberény, 1822-Budapest, 1880) A Wenckheim család segítségével festeni tanult Bécsben. Itt érte a forradalom. Hazajött és Guyon Richárd seregében harcolt, megsebesült és hazajött Mezőberénybe. Később Budapesten élt, elvesztette leányát, fiát, feleségét. A Kerepesi temetőben nyugszik.

Tomcsányi József főispán (Békés, 1807- Pest, 1876). Jogász, a pozsonyi ország-gyűlésen Békés vármegye követe 1848-ban. Nemzetőr lovassági alhadnagy, majd másodalispán, végül alispán és később főispán. Budapesten van eltemetve.

Csorvás

Sztojanovits Szilárd (Békés, 1806- Csorvás, ótemető 1880). 1848/49-ben nemzetőr parancsnok, Damjanich tábornok unokaöccse. állatkereskedő (tőzsér) volt. Gyulán élt. A magyargyulai nemzetőrség 1. századának kapitánya. A 17 fős gyulai vezető testületbe is beválasztották, és közfelkiáltással megválasztották a város kapitányának. A miklósvárosi orthodox templomban élete végéig megtartotta a 14. számú székét, amelyért az egyházat évente nagy összeggel segítette. A szabadságharc bukása után nagybátyja, Damjanich tábornok aradi kivégzése nagyon megrendítette. Gyulán vagyonát felszámolta. Csorváson vett birtokot és ott gazdálkodott. Mindig kiegyensúlyozott, derűs, humoros ember, és minden jótékony kezdeményezésnek támogatója volt. Csorváson iskola céljára házhelyet adományozott, 1856-ban 100 arannyal segélyezte a római katolikus egyházat. Sírját a helytörténeti szakkör és az önkormányzat gondozza. A település szoborállítással akar tisztelegni emléke előtt.

Dunaújváros

Rosty Pál (1830-1874). A Károlyi huszárok kapitánya volt. 1848-ban minisztériumi tisztviselő volt, beállt a Károlyi István Pest megyei főispán által szervezett huszárezredbe, és 1848 őszétől a fegyverletételig itt szolgált. A fegyverletétel után Münchenbe menekült, ahol egyetemi tanulmányokat folytatott, majd Párizsba költözött. 1853-ban tért haza. 1856-1859-ig Amerikába utazott, ahol sok fényképet készített, amelyeket az OSZK őriz. Az MTA tagja. Nőtlen volt. A sírja Dunaújvárosban található. (Rosty Albert Békés megyei másodalispán fia volt, aki 28 esztendőt dolgozott Gyulán. Lányai: br. Eötvös Józsefné és Trefort ágostonné. Birtokai: Szen-tetornyán és Csabacsüdön voltak.)

Geszt

Dipold Antal (1814-1868) honvéd ezredes. Vagyontalan, polgári származású magyar családból származik. 1829-től tiszti növendék az 5. tüzérezrednél, 1846-ban főhadnagy a 7. könnyűlovasezredben. 1848-tól százados a 6. honvéd zászlóaljban, októbertől őrnagy, e zászlóalj parancsnoka. 1849. július 16-tól ezredes, hadosztály parancsnok a világosi fegyverletételig. Aradon 18 évi várfogságra ítélik, Olmützben raboskodott, 1856-ban kiszabadult és ettől fogva haláláig a Tisza család vendége Geszten. A Bihar megyei honvédegylet tagja. Sírja a geszti temetőben ma is megtalálható.

Tisza család sírhelye

A szülők: Tisza Lajos (Nagyvárad, 1798-Geszt, 1856) cs. kir. kamarás. Császárbarát, főispáni helytartó. Felesége: gr. Teleki Júlia.

Gyermekeik:

Tisza László (1829-1902) 1848 elején királyi táblai felesküdt jegyző (jurátus). Március 15-e után beállt nemzetőrnek, később mint főhadnagy a Nádor huszárokhoz, majd a Miklós huszárezredbe lépett át. 1848 végén Mórnál 17 sebbel maradt a csatamezőn. A szabadságharc után Berlinben és Párizsban egyetemi tanulmányokat folytatott. 1852-ben visszatért Erdélybe és gazdálkodott. 1860-ban bekapcsolódott a politikai életbe, 1866-tól országgyűlési képviselő. éveken át a véderőbizottság és a honvédegylet központi választmányának elnöke volt.

Tisza Kálmán (1830-1902) politikus, miniszterelnök, nagybirtokos. Az MTA tagja. 1848-ban a Batthyány kormány vallás- és közoktatásügyi minisztériumában segédfogalmazó. A Honvédelmi Bizottmányt Debrecenbe is követte. A szabadságharc leverése után másfél évre külföldre emigrált. 1860-ban visszautasította a Bihar vármegyei főispáni tisztséget. Az 1861. évi országgyűlésen a képviselőház alelnöke. Megteremtette a Szabadelvű Pártot és előbb belügyminiszter, majd 1875-1890-ig miniszterelnök volt. Haláláig pártjának egyik prominens tagja maradt.

gr. Tisza Lajos (1832-1898) Debrecenben és a berlini egyetemen tanult, 1861-ben képviselő, 1867-ben Bihar vármegye főispánja. Az 1870-ben megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsának első alelnöke és vezetője. 1871 nyarától az Andrássy-kormány közmunka és közlekedési minisztere, de 1873 év végén lemondott. 1879-ben a szegedi árvíz után Szeged újjáépítési királyi biztosa. 1883-ban grófi rangot kapott. 1892-1894. VI. 10-ig a király személye körüli miniszter volt.

Gyula, Szentkereszt (Kolera) temető

Baranovics Károly számtartó és Nuszbek Terézia fiai részt vettek a szabadságharcban, de nem mind Gyulán nyugszik.

1. Baranovics Kálmán nemzetőr százados (Gyulavári, 1824-óbuda ?)

2. Baranovics Ferenc nemzetőr százados (Gyulavári, 1825-1902. Nagyszalonta)

3. Baranovics Gergely nemzetőr százados (1829-1876) főszolgabíró. A sírja jeltelen, de a helyét tudjuk, a szülei mellett van eltemetve. A békési önkéntesek közt szolgált Arad körül, később főszolgabíró, 1868 végétől a városszépítészeti szakosztály elnöke Gyulán, valamint az első Gyulavári Takarékpénztár elnöke volt. 1873. július 5-én Gyulán polgármesternek választották, de lemondott Dobay János javára. A Kos-suth Lajos út 14. számú szülői házban lakott (ma a tüdőszűrő állomás áll a helyén).

Dr. Csausz Lajos honvédorvos (1805-1866) Nagybánya mellett, Magyarláposon született, 1830-ban került városunkba. Az 1831-es kolerajárvány idején Németgyula orvosa. Kiemelkedő munkát végzett a járvány idején. 1849-ben a mai reformá-tus iskola épületében kialakított Damjanich hadikórházban a szabadságharc sebesültjeit ápolta. Városi és uradalmi főorvos volt. Háza a Kossuth Lajos út 16. sz. alatt volt. Ma a népfőiskola működik benne. A sírban vele nyugszik felesége Schwachhoffer Anna (1819-1892) is, aki a Damjanich kórház részére sok sebkötöző tépést készített. Itt nyugszik Gabriella leánya (1860-1866), valamint fia, if. Csausz Lajos történész (1858-1900). A család élénk társadalmi életet élt. Id. Csausz Lajos az Erkel családdal szoros kapcsolatban állott. Erkel Ferenc mindig meglátogatta, amikor Gyulán járt; együtt sakkoztak és zongoráztak.

Dr. Erkel Rudolf honvédorvos (1819-1907) Erkel Ferenc öccse. 1849-ben a szabadságharc idején a Damjanich hadikórház orvosa, és polgárőr volt. Békés vármegye tiszteletbeli főorvosa. A Békésmegyei Takarék Pénztár elnök igazgatója 1867-től haláláig. Kiváló zongorista, nagyszerű társasági ember. Gyulán ő tartotta össze az Erkel családot. Felesége Unger Karolina (1822-1902.), aki a Damjanich hadikórháznak készítette a sebkötöző tépéseket. Gyermekük nem volt. A város bőkezű adakozói voltak.

Heródek Lipót (1829-1893.) számvevő őrmester volt az 58. zászlóaljban. fegyverét Világosnál tette le. Békéscsabán született, vendéglős családban. Gyulán a Magyar Király vendéglő (ma a Tűzoltóság épülete) a tulajdona volt 1871-től haláláig.

Huszka József (1812-1867) rőfös kereskedő, a szabadságharcban honvédnek állott. Világos után állandó megfigyelés alatt tartották. Az 1850-es években elfogták és bezárták. 1861-ben Gyula város polgárnagya (polgármestere) lett, és a város élére került. Hivatala rövid ideig tartott, mert az országgyűlés feloszlatása után lemondott. Rövid közhivatala alatt érdemeket és népszerűséget szerzett. Az ő idejében épült a Városháza (ma Mogyoróssy János Városi Könyvtár): ez nagyrészt az ő érdeme. Háza a későbbi csendőrlaktanya (ma a Turinform Iroda és a Lajos Ferenc gyűjtemény otthona). Sírja ismeretlen, jeltelen.

Lukács Károly (1828-1896) Sarkadon született, 1848/49-es honvéd vadásztiszt volt. Nyugalmazott uradalmi gazdatiszt, majd az ármentesítő Társulat pénztárosa. Felesége, lánya és fia is vele nyugszik.

Mogyoróssy János (1805-1893) a gyalogos nemzetőrszázad parancsnoka. Uradalmi számtartó. A Békés Megyei Múzeum és a mai Mogyoróssy Könyvtár elődének alapításával írta be nevét Gyula és Békés megye történetébe. Felesége és lánya is mellette nyugszik.

Dr. Nogáll László (1830-1906) nyugalmazott törvényszéki bíró, 1848/49-es honvéd főhadnagy. Győri származású hírneves jogász család sarja. A Békésmegyei Takarékpénztár igazgatósági tagja. Sírja jeltelen. Felesége: Farkas Vilma.

id. Terényi Lajos (1825-1863) táblabíró, majd alispán. A nemzetőrség lovas-tisztje, majd Bem seregében harcolt Erdélyben. 1848 végén nagy betegen jött haza az erdélyi hadjáratból. 1854-ben a Mack-felkelés idején elfogták, Pestre majd Bécs-újhelyre hurcolták. Egy év múlva szabadult ki. Ezután gazdálkodott, 1860-ban alispán, 1861-ben Orosháza országgyűlési képviselője. A megyei kaszinó elnöke. Hirtelen halt meg 5 árvát hagyva maga után. Felesége Beliczey Mária volt.

Gyula, Szentháromság (Magyarvárosi) temető

Diósgyőri Simon Endre királyi törvényszéki bíró, honvéd főhadnagy (1824-1899) Síremléke ma is áll (de gondozatlan).

Erkel Antal Mátyás (1824-1849) hírvivő hadnagy volt. A békési lovas szabadcsapatba jelentkezett és ott szolgált. Mint staféta (futár) a Tiszán lovával átúsztatott, a vízben sebesülés érte, leesett a lováról, de átjutott a folyón. Sebesülten tért haza. Rudolf bátyja ápolta, de nem tudta megmenteni az életét. A szabadságharc hősi halottjaként 1849. augusztus 21-én temették el Erkel Ferencné sírja mellé. Sírja jeltelen.

Ferenczy Alajos (1816-1890) nemzetőr hadnagy. Gyula város esküdtje, valamint a törvényhatósági bizottság és a képviselőtestület tagja. A honvédruhák anyagának beszerzését ő biztosította, mint kereskedő. A Szentháromság temetőben nyugszik, sírja ismeretlen, jeltelen. (A vendégük volt a lefegyverzés idején br. Podmaniczky Frigyes huszárszázados (1824-1907), akit a fegyverletétel után gyalogos közlegénynek soroztak be, majd 1850-ben elbocsájtották. Ezután az irodalomnak élt, 1873-1905-ig a budapesti Közmunkák Tanácsának elnöke, és a Nemzeti Színház intendánsa volt. Erkel Sándorral jó barátságban állott.)

Hoffmann Rudolf (1828-1892) önkéntes főhadnagy. Vésztőn, majd Dobozon a Wenckheim uradalom gazdatisztje. Erkel Ferenc unokatestvére. Szülei Hoffmann Mihály tiszttartó és Ruttkay Anna. A házuk Gyula Kossuth Lajos út 34. sz. alatt volt.

Lázár Sándor huszárszázados (1818-1882), királyi telekkönyvvezető. Jelen volt a budai vár bevételénél, de mint huszár a rohamban nem vett részt. (Ezer veszélyen át Csehországból, a 12. Nádor huszárezreddel jött Budára. A Lánchíd téren a beérkezett huszárokat ünnepelték a pestiek: Batthyány Lajosné gr. Zichy Antónia, a miniszterelnök felesége nyilvánosan megcsókolta őt, honleányi lelkesedésében. Gyulán telepedett meg. Felesége Misley Janka. Itt alussza örök álmát. (Fekete márvány sírköve van.)

Ormós János (1820-1884) lovassági nemzetőr százados. Magyarpécskán született földbirtokos - jogász családban. Csorváson volt birtoka, ott gazdálkodott, majd beköltözött Gyulára és ügyvédi irodát nyitott. A szabadságharcban több bevetésben a Délvidéken és Arad megyében vett részt a nemzetőreivel. Kossuth utca 34. szám alatt lakott. Gondozott síremléke van.

Pfiffner Paulina honvédhadnagy (1825-1853). Mezőhegyesen született, apja méneskari főhadnagy. Anyját 10 évesen elvesztette, apját Lengyelországba helyezték, de ő nem ment vele. Mezőhegyesen férjezett nővérénél élt, majd felment Pestre és színésznek állt. Egy vándor társulattal Erdélybe ment, majd beállott a bécsi légióba. Bem alatt harcolt Besztercén - a Piski csatában bátor feladatokat vállalt és megsebe-sült. Előbb Pécskán, majd Medgyesegyházán bujdosott és itt letartóztatták. Gyulára hozták, ahol fegyverhez jutott és meglőtte magát 1853. szeptember 1-jén; szeptember 29-én halt meg. A kórházban Tormássy Lajos igazgató főorvos saját betegeként kezelte. Közadakozásból állított szép síremléke ma is áll és virágot is kap.

Rázel József (1806-1863.) r. k. plébános. Gyulán született, hazafias lelkületű ember volt. A gyulai Anya-templomban kihirdette a Függetlenségi Nyilatkozatot, amiért meghurcolták. Budapesten halt meg, de a Szentháromság temetőben, édesapja mellé temették el Gyulán. (A sír ismeretlen.)

Zöldy (Grüninger) János honvédszázados (1825-1892) jogász végzettségű, bíróságnál dolgozott, majd uradalmi ügyész lett, végül az Alsó Fehérkörösi ármentesítő Társulat elnöke volt. A békési lovas szabadcsapatban harcolt a szabadságharc idején. A Szentháromság temetőben temették el, sírja eltűnt.

Gyula, Szent József (Németvárosi) temető

Erkel Vitályos Lőrinc 1848/49-es elszállásolási biztos (1815-1868). Esztergályos mester, később Gyula város gátbiztosa. (Erkel Ferenc öccse.) A sírja eltűnt, isme-retlen.

Nuszbek József építész (1815-1866). Elfogadta az 1848-as eszméket, csatlakozott a szabadságharchoz. Németgyula nemzetőrparancsnoka. 1848. júniusában Németgyula városkapitányává választották, mely tisztet a forradalom leveréséig visel-te. A forradalom bukása után felségsértéssel vádolták, de bizonyítékok hiányában felmentették. 1857-ben a két város (Magyar- és Németgyula) egyesítését előkészítő bizottság tagja. építészeti alkotásai ma is állnak városunban. Lelkiismeretes, szerény ember volt. Családi síremléke ma is áll a temetőben.

Wieland Károly huszárhadnagy (1822-1899). édesapja ó-Kígyóson a Wenckheim uradalom főpénztárnoka. A szabadságharc kitörésekor még diák, de 1848 decemberében önkéntesként jelentkezett a 16. Károlyi huszárezredbe, ahol a harcok során elérte a hadnagyi rangot. A feldunai hadtestben is szolgált, és Görgey tábornok parancsoksága alatt is. Gyulán, a várnál tette le a fegyverét. A fegyverleté tel után gyalogos honvédnek sorozták be, ahonnan 1851-ben szabadult. 1890-ben a békés megyei honvéd segélyegylet tagja, és városi képviselő. élete végén az Alsó Fehérkörösi ármentesítő Társulat pénztárosa volt. Később a fia vezette az Aranykereszt Gyógyszertárat Gyulán. Sírja ismeretlen.

Gyula, Református ó-temető

id. Oláh György (1825 Gyula - 1897. VII. 10. Gyula). A református ó-temetőben nyugszik, sírja elveszett. Gyula város bírója és tanácsosa. 1848/49-es honvéd.

Tormássy Lajos (1784-1867) 1848/49-es sorozó orvos, vármegyei főorvos, kórházigazgató. 1812-ben került városunkba. Az 1831-es kolera járvány idején Magyargyula járványorvosa. A himlőoltás bevezetése a nevéhez fűződik. 1849-ben a kórház igazgató főorvosa. Részt vett a nemzetőrök sorozásában, és ezért igazolnia kellett magát. Pfiffner Paulina honvéd hadnagynőt sebesülésétől haláláig ápolta a kórházban. Sírja a temetőrendezés során elveszett.

Tormássy János (1814-1857) jogász - vármegyei főjegyző, országgyűlési követ. A Lovassy-perben letartóztatták a Pozsonyi Társalkodási Egyletben végzett tevé-kenységéért. 1839-ben amnesztiában részesült, és hazatért Gyulára, ahol az ügyvédi vizsgájára készült. Az ügyvédi vizsgáját csak kormányengedéllyel tehette le. 1848. VI. 24-én lemondott az 1846-tól betöltött vármegyei főjegyzői tisztéről. Budapestre helyezték és nádori kinevezéssel belügyminisztériumi tanácsos lett. Gyulán az édes-apja mellé temették el, de sírja eltűnt.

Tormássy Károly táblabíró,1848/49-es lovas nemzetőr kapitány. A kiegyezés után a vármegyei törvényszék egyik bírája. 1873-ban pedig az akkor alakult városi árvaszék ülnöke lett. A harctéren szerzett sebesülése következtében egyik lába megbénult és megmerevedett. Zárkózott természetű öreg úr volt, a szülői házban lakott. (árpád út 2.). Szülei mellett nyugszik, sírjuk elveszett.

Gyula, Református újtemető

Szakál Lajos (1816-1875) vármegyei főjegyző, országgyűlési képviselő. Felesége - Tormássy Mária, Tormássy Lajos főorvos leánya. Felesége halála után szülőfalujába, Köröstarcsára költözött, és ott halt meg, de Gyulán nyugszik húga, Hadházi Istvánné Szakál Antónia (1818-1890.) mellett. Síremléke áll a temetőben. (A Ladics házban - Magyargyula jegyzői szolgálati lakásában - Petőfi is felkereste a versírásban is jeleskedő Szakált.) életéről bővebben l. az 5/a dokumentum jegyzetét. (7.)

Gyula, Izraelita temető

Kohn Herman kereskedő (Tápiószele 1826-Gyula 1907. I. 15.) mint közhonvéd részt vett az 1848/49-es szabadságharcban. Ott volt Branyiszkónál, ahol meg is sebesült. 1854-ben Gyulán nyitott üzletet, amit saját maga vezetett haláláig. Első fia Dávid tisztviselő és publicista, aki a gyulai tiszti fegyverletétel krónikása. (L. 106. sz. dokumentumot.)

Kétegyháza

gr. Almássy Kálmán (1815-1898) 1848/49-es lovassági százados a Károlyi huszároknál. A népnevelésen fáradozott. Sarkad szegényeinek és árváinak 10 ezer Ft-ot adományozott, amely egy óvoda alapjául szolgált.

Körösladány, Római katolikus temető

br. Wenckheim család sírhelye

br. Wenckheim Béla főispán. (Körösladány, 1811-Budapest, 1879) A reformnemzedék tagja, fiatalon közpályára lépett, 1837-40-ig a megye másodalispánja, 1843-44-ben országgyűlési követ, írnoka Szombathelyi Antal volt. 1848. V. 3-án főispánnak nevezték ki. A nemzetőrökkel ő is táborba szállott és részt vett a szabadságharcban, melynek leverése után külföldre emigált, majd amnesztiát kapott, és hazatért Körösladányba, ahol gazdálkodott: a lótenyésztés volt a kedvenc foglal-kozása. 1851-ben megalakították a politikai körként is működő Csákói Vadásztársaságot, amely Békés és Bihar megye haladó főurainak gyülekezőhelye volt. Ők is segítették a magyar alkotmány visszaállítását és egyengették a kiegyezéshez vezető utat. Bátor kiállású, egyenes ember volt, még az ellenségei is lovagias, korrekt embernek tartották. 1860-ban újból ő a megye főispánja. Az 1865. évi országgyűlés idején harmadszorra is kinevezték főispánnak. 1867-ben az Andrássy kormány belügyminisztere, majd 1871-79-ig - haláláig - a király személye körüli miniszterként tevékenykedett. A társaságot ugyan kedvelte, kiváló táncos volt, de nem házasodott meg. Vesebeteg volt. Gyulán a szobra halála után 10 évvel a Göndöcs kerti pavilon szoborfülkéjébe került, onnan a Békés megyei takarékpénztár (ma KÖVIZIG székház) előtti térre. Innen fémgyűjtő gyerekek elvitték a MéH-hez a Rákosi kor-ban. A mellszobor Stróbl Alajos szobrász alkotása volt. A sírhelyen ennek márványba vésett változata ma is megvan.

br. Wenckheim László (1814-1879). (Béla öccse.) Mezőgazdász - lótenyésztő. Rövid ideig Budán a Helytartótanácsnál működött, majd Békés vármegyében a közügyekkel foglalkozott. Külföldi utazásai után Körösladányban vezette birtokát, ahol a lótenyésztést emelte magas színvonalra, mintagazdaságot tartott fenn, 1848 tavaszán Gyulán az úrbéri viszonyok tövényes megszüntetésének vívmányát legelőször ő hirdette ki. Mint az állami vízszabályozások kormánybiztosa is tevékenykedett. 1860-ban a Békés megyei Gazdasági Egyesület egyik létrehozója, 1869-től elnöke. 1863-ban a Békésmegyei Takarékpénztár Egyesület egyik alapítója. A Hosszúfoki ármentesítő Társulat elnöke is volt. A két testvér és más családtagok földi maradvá-nyait 1936-ban közös koporsóba helyezték, de gonosz kezek széthányták az egész sírkamrát.

Mezőberény, Refomátus temető

Bonyhai Benjámin (Füzesgyarmat, 1805-Mezőberény, 1855. IX. 9.) ügyvéd, megyei árvaügyi főszámvevő, 1848/49-es honvédtiszt. A mezőberényi városházán jegyző, majd megyei képviselő. A kortársi hagyomány szerint Petőfivel együtt jöttek a megyegyűlésre. (édesapja Bonyhai Sándor református lelkész volt Füzesgyarmaton). Sírja ismeretlen.

Sarkad, Református temető

Veress Ferenc ref. lelkész (Békésszentandrás, 1791. XI. 17.-Sarkad, 1849. VIII. 19.). Felesége: Vetési Mária. Veress Ferenc 1823-ban lett Sarkad lelkésze; felsőbb en-gedéllyel orvosi gyakorlatot is folytatott. Az 1848-as forradalom előtt reformlakomát rendezett, az ellenzék minden megmozdulásában részt vett. A fegyveres felkelés kitörésekor két fiát, Sándort és Ferencet maga vitte fel Pestre, hogy a honvéd seregbe állhassanak. Lelkesítő, toborzó beszédeire 150-en honvédnek, 250-en nemzetőrnek jelentkeztek. Amikor a szabadságharc bukását hírül vette, a mérhetetlen fájdalomba belehalt. Sarkadon temették el.

Szarvas

Réthy András Vilmos (1819. XI. 1-1895. IV. 14.). édesapja halála (1830.) után Pesten kereskedelmi pályára lépett. Az 1840-es évek közepén szülővárosában,Szarvason nyitott üzletet, és itt alapított családot. Felesége: Gyurkovics Erzsébet (1829. XI. 7-1878. VI. 13.). Házasságukból 12 gyermek született. Az 1848/49-es szabadság-harcban mint nemzetőr főhadnagy vett részt. Ő vezette a szavasi nemzetőröket Arad megyébe, ahol több hónapot töltöttek. Lipót bátyját a forradalmi iratok kinyomtatása miatt Nagyváradon bebörtönözték, és ez idő alatt ő vezette a nyomdát is (1849-1850). Üzletemberként a tiszavidéki vasút építése idején, 1857-ben aktív tevékenységet folytatott Szarvas város bekapcsolása érdekében, de a polgárság konzervativizmusa miatt az ügy elbukott. Társadalmi tevékenységéhez tartozott a szarvasi kórház alapí-tása, melynek sok éven át buzgó gondnoka volt. A szarvasi takarékpénztár megalapítása is a nevéhez fűződik (1868.) Feleségével az ó-temetőben nyugszanak.

Tomcsányi Károly 1848/49-es huszárkapitány, nemzetőr őrnagy. A szarvasi nemzetőröket ő vezette Nagybecskerekre. Szarvason lakott. Felsége gr. Bolza Mária.

Szabadkígyós (ó-Kígyós)

Tomcsányi Mihály (Békés, 1804-Szabadkígyós, 1855). 1848/49-es nemzetőr őrnagy. 1821-ben a VI. vértes huszárezredben tiszti növendék, 1825-ben tisztté avatása után a bécsi nemesi testőrségbe nyert felvételt és főhadnaggyá léptették elő. 1830-ban visszahelyezték a vértes huszárezredbe, majd százados lett. 1847-ben egészségi állapota miatt leszerelt. 1848. júniusában Gyulán a megyei nemzetőrség választmányának tagja, és őrnaggyá lépett elő. Hadműveletekben nem vett részt. A Hadügyminisztérium Pótlovazási Alosztályán teljesített szolgálatot. A szabadságharc leverése után Szarvasra ment Károly öccséhez, majd Wieland János unokaöccséhez került Ó-Kígyósra. Itt halt meg 1855. IX. 19-én. Sírját a szabadkígyósi önkor-mányzat rendbetette és gondozza.

Szeghalom, Református temető

Simay János 1848/49-es honvédőrmester (Kenderes, 1816-Szeghalom, 1881). 1848-ban a helyi nemzetőrségbe jelentkezett, ahol őrmesteri rangig jutott. 1849 nyarán beválasztották a Megyei állandó Bizottmányba. 1849 őszén Szeghalom főbírájának választották. Működése alatt új községháza, és 3 új híd készült. A bírói tiszte után gazdálkodott. A Sárréten akkor erősen megromlott a biztonság, és helyreállításával Simayt bízták meg, aki 10 év alatt felszámolta a sárréti betyárvilágot. Komoly adományokat nyújtott Szeghalomnak. A községi kórházi alapra 65 hold földet, a szegények segélyezésére 2000 korona összeget adományozott. Feleségével végrendeletükben házukat óvoda céljára hagyták és az óvoda fenntartására 32 hold földet, valamint 20 ezer korona készpénzüket hagyományozták.

Szigetszentmiklós

Komáromy Alajos 1848/49-es honvédhadnagy (Gyula, 1825-Szigetszentmik-lós, 1904.) A Nemzeti Színház művésze volt. épesapja, Miklós, Németgyula jegy-zője. Házuk a Jókai út 19. sz. alatt állott. Asztalos mesterséget tanult, majd 1845-ben belépett Pázmán Mihály társulatába színésznek. A szabadságharc kitörésekor beállott honvédnek. A debreceni „vörös pántlikások" csapatában harcolt és Kossuth dicsé-retét is kiérdemelte. Vitéz katona volt, számos csatában vett részt, főhadnagyi rangot kapott. A forradalom leverése után rangjától megfosztva besorozták honvédnek az osztrák hadseregbe. Az 1850-es évek elején Csernovits Péter mácsai földbirtokos kiváltotta az osztrák katonai szolgálatból. Milánóból tért haza, és újra színpadra lépett. 1887. júliusában Gyulán 62 évesen a Korona Vendégfogadó színpadán a Thália Színész Szövetkezet művészeként búcsúzott a színpadtól és szülővárosától. életét így foglalta ösze: Húsz évig voltam gyermek, három és fél évig katona, harmincnyolc és fél évig színész. Ezután szerény hajlékában, szerető családi körben unokáinak és emlékeinek élt.

Újkígyós

br. Meszéna Ferenc hadmérnök (Miláno, 1819-Újkígyós, 1902). Vagyontalan, főnemesi származású, apja császári tiszt, aki részt vett a napóleoni háborúkban, amelyért Mária Teréziától rendet és bárói címet kapott. A tulmi utász tiszti iskolán végzett, 1848 tavaszán vezérkari főhadnagy, június 19-től százados a 3. honvéd-zászlóaljban. Szeptembertől Perczel Mór tábornok vezérkari tisztje, és október 19-én őrnaggyá léptetik elő, decemberben már vezérkari főnök ugyanannál a hadseregtestnél. 1849. március 15-én alezredessé lép elő és a 2. hadtest vezérkari főnöke. Június 26-án lemond beosztásáról és áthelyezik a Közép Tiszai hadsereghez. Karán-sebesnél tette le a fegyvert 1849. augusztus 19-én. Aradon 12