Cseh Ferenc, szentkatolnai

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

Cseh Ferenc, szentkatolnai

(†1857. december 4., Dobrácsapáti1)

 

Erdélyi háromszéki székely eredetű család szülötte, amelynek több tagja - főbb megyei hivatalokat viselve - Bihar, Tolna vármegyében telepedett le. Ezt az utat járta be Cseh László (†1824) is, aki 1778-ban Szatmár megyei szolgabíró lett, 1810-1822 közt tolnai alispán volt. Az uralkodó 1811-ben királyi tanácsosi címmel ruházta fel. Nemcsak a hivatali pályán szorgoskodott, hanem a költészet terén is próbára tette tehetségét. Művészi ambícióját Becsky Franciskától született idősebb fia, Ignác (1781-1830) - Tolna vármegye tiszteletbeli aljegyzője, főszolgabírája, főjegyzője, végül másodalispánja - örökölte. Ignácon kívül még két gyermeke született Cseh Lászlónak: Ferenc és Júlia.2 Cseh Ferenc Csúzy Apollóniával kötött házasságot. Kilenc gyermekük született: János (*1823), Ferenc, Apollónia (1825-1825), Franciska (*1816), Karolina (*1817), Mária (1819-1831), Krisztina (1820-1855), Judit (1826-1854) és Apollónia (*1829).3 Cseh Ferenc 1838-ban Szatmár vármegyétől nyert bizonyságlevele alapján kívánta igazolni maga és életben lévő hét gyermeke nemességét a békési rendek előtt. A vármegyei főügyész észrevételei miatt azonban erre nem kerülhetett sor.4

Cseh Ferenc az 1809. évi nemesi felkelés alkalmával Tolna vármegyében teljesített hadi szolgálatot. 1811-ben Szatmár megyébe költözött, innen 1815-ben települt át Békésbe. Bedekovich főispán 1816. október 24-én Békés vármegyei táblabíróvá nevezte ki, a szokott hitet az 1817. április 15-i közgyűlésben tette le.5 A vármegyei rendek 1827. október 9-én az országgyűlés által elrendelt regnicolaris összeírás belső conscriptorává tették. A megyei hierarchiában nagy előrelépést hozott számára az 1828. június 25-re meghirdetett tisztújító gyűlés, ahol másodalispánná választották meg. Sikerét csak fokozta, hogy olyan jelölteket tudott maga mögé utasítani, mint Rudnyánszky Mihály és Tomcsányi Kristóf.6 1830. május 19-én - báró Wenckheim József halála folytán - a centrális és megyei vízi deputatio elölülőjének nevezték ki.7 A következő restauratio alkalmával (1832. október 24.) megnyílt előtte az út az első alispánság felé. Az állás elnyerését megkönnyítette, hogy hivatali előde, Vidovich György - aki 20 éven át volt a megye második embere - idős korára való tekintettel végleg lemondott.8 1837. április 17-én köszöntött be az újabb tisztújítás, ahol Cseh elzárkózott újbóli jelölésétől. Kijelentette, hogy a 21 éve elnyert táblabírói széket kívánja visszafoglalni, de egyúttal minden szorosabb kötelezettséggel járó megyei hivataltól elhatárolta magát.9

Cseh Ferenc szentandrási birtokát 1823. november 30-án kiegészítette, amikor feleségével, Csúzy Apollóniával közösen megvásárolta Daróczy József gyermekeitől a Szentandrás helységből és a csabacsűdi pusztából őket megillető terület 1/24 részét.10

Cseh Ferenc anyagi helyzete az 1830-as évek közepére egyre zavarosabbá vált. 1834-től több adósságper is folyt ellene, amelyekben rendre elmarasztaló ítélet született, és mint adóssal és alperessel szemben végrehajtást rendeltek el. Ezt egy esetben sikerült elkerülnie, miután teljesítette hitelezője követelését. úgy tűnt, hogy a gondok 1837. június 9-én megnyugtató módon rendeződnek. A szentgyörgyi Horváth testvérek - János és József - ekkor léptek zálogos szerződésre a Cseh házaspárral. A megállapodás szerint minden adósságot, tartozást készpénzzel kifizettek, ennek fejében Csehék valamennyi Békés vármegyei javaikat - a szentandrási curialis belsőséget és a lakóházat leszámítva - 16 évre zálogba adták Horváthéknak.11

A Békésben viselt alispáni méltóságtól megválva feltételezhetően visszatért Szatmár vármegyébe - ezt látszik igazolni a szatmári Dobrácsapátiban bekövetkezett halála -, mivel semmilyen jel nem utal arra, hogy a későbbiekben itt tartózkodott volna, legalábbis nem kapcsolódott be a helyi közéletbe.


1 Cseh Ferenc élete 71. évében hunyt el. BML XIII. 10. b. Gyászjelentés (Dobrácsapáti, 1857. dec. 4.).

2 Nagy, 3. köt., 1858. 121. p.; Szinnyei, 2. köt., 1893. 231., 235. col.; Nagy, Pótlék-köt., 1868. 178. p.; kgy. jkv. 478/1811.

3 Cseh Mária 1831. aug. 17-én 13 éves korában hunyt el. A Cseh család emléktáblája a békésszentandrási r. kat. templomban. MOL X 5277. Békésszentandrás, r. kat. ker. akv. 1816. febr. 20., 1817. okt. 28., 1819. máj. 10., 1820. dec. 26., 1823. febr. 19., 1826. jan. 4., 1829. júl. 17. Cseh Ferenc Békés megyei alispáni méltóságát latba vetve 160 forint állandó segélyt járt ki az 1836/1837. tanévre a helytartótanácsnál a budai királyi iskolában tanuló János fia számára. Kgy. jkv. 1156/1836, 846/1837.

4 Kgy. jkv. 1238/1838, 1752/1838; A szatmári rendek teljesítették Cseh Ferenc kérését, és bizonyságot adtak számára nagybátyjának, Ferencnek a nemesi származása alapján. Szatmár megye hirdette ki id. Cseh Ferencnek Bihar vármegye által kiállított testimonialisát, amely fivérét, Lász-lót is kétségtelen nemesnek ismerte el. Rajtuk kívül szentkatolnai Cseh Péter fia, Sándor Bihar megye igazolását felmutatva (Váradolaszi, 1751. márc. 26.) már 1754. máj. 27-én bizonyította nemességét Nagykárolyban. SZML IV. A. 501. e. 303/1754.; SZML IV. A. 501. a. 3546/1837.

5 Kgy. jkv. 739/1816, 1495/1816, 184 1/2/1817; kgy. ir. 1156/1836.

6 Kgy. jkv. 1698/1827, 1001/1828, 1281/1828.

7 Kgy. jkv. 789/1830.

8 Kgy. jkv. 1524/1832, 1529/1832.

9 Kgy. jkv. 722/1837.

10 Kgy. jkv. 1260/1823, 1772/1823.

11 Kgy. jkv. 2074-2076/1834, 1887/1835, 1115/1837, 2058/1837, 2646/1837; kgy. ir. 257-258/1836, 514/1836 (jkv. fog.); SZML IV. A. 501. a. 897/1838.