Terényi I. Lajos

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

Terényi I. Lajos

(*1825. június 14., Disznós-Horváti-†1863. április 6., Gyula1)

 

A Stummerek a családi hagyomány szerint Württembergből származtak Magyarországra. A Koháry István országbíró mellett érdemeket szerzett Stummer György 1741. október 28-án nyert nemességet Mária Teréziától. állítása szerint ősei is valóságos nemesek voltak, ám nemeslevelük elveszett, ezért folyamodott újabb adományért. A nemességet Hont vármegye 1742. május 7-i szebelléti közgyűlésén hirdették ki. A família ősi fészke az itteni Ipolykeszi és Terény volt, de házasodás útján a báti, disznósi, túri, várboki, cseri, korponai részbirtokokból is örököltek.

A család György unokáival három ágra szakadt. Stummer Antal Gyöngyöspatára költözött, ezzel a hevesi vonal megalapítója lett, fivérétől, Jánostól (1770-1837) a terényi- vagy békési ág eredt. Stummer Ignác (1772-1830) leszármazottai az ipolykeszi vonalat vitték tovább.

A családtagok Békés vármegyei jelenléte 1790-től folyamatos. Stummer János nemességét - Hont megye 1790. május 28-i bizonysága alapján - 1790. december 16-án hirdették ki Gyulán. áttelepülése évében már a megye esküdtje, táblabírája volt, később a csabai járás al- és főszolgabírói méltóságát viselte. Fiával, Stummer Imrével (1798-1848) - aki Békés vármegye tiszti alügyésze (1825-1840), tiszteletbeli főszolgabírája (1840-1843) volt - a család békési ága kihalt.2 A folytonosság legalább névleges megtartása arra indította Stummer Imrét, hogy az ipolykeszi ágból származó unokafivére fiát, Lajost örökbe fogadja. Lajos Békésbe áttelepedve elhagyta eredeti családnevét, és a békési ág előnevét, a Terényit vette fel vezetéknévnek.3 Békés vármegye 1844. július 8-i közgyűlésén bemutatta nemesi bizonyságát, és a kebelbeli nemesek sorába való felvételét kérte. Nyitra vármegye 1844. március 23-i testimonialisa alapján október 4-én Békésben is valóságos nemesnek ismerték el.4

Terényi (Stummer) Lajos Stummer Ferenc (1799-1848) - Hont vármegyei főszolgabíró, 1840-től gr. Pálffy Ferenc bajmóci uradalmának jószágigazgatója - és Szmrecsányi Arzénia (1802-1881) másodszülött fia volt. Bátyjából, Arnoldból (1823-1886) - aki az Ipolyi nevet vette fel - nagyváradi püspök lett, papi hivatása mellett komoly tudományos tevékenységet is kifejtett. öccsei közül György (*1831) ügyvédi pályára lépett, Gyula (1833-1866) a katonai szolgálatot választotta. A Stummer fivéreknek két lánytestvérük volt: Auguszta (*1829) és Mária (1840-1905).5

Terényi Lajos házi neveltetése után Korponán, Selmecbányán a piaristáknál járta a gimnáziumot, a bölcsészetet Pesten, Nagyszombaton végezte. A jogot Pozsonyban hallgatta, majd az előírt törvényes gyakorlat után 1843 tavaszán ügyvédi oklevelet szerzett, amit 1844-ben hirdettek ki Békés vármegyében.6 Gr. Károlyi György főispán 1844. július 14-én Békés vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezte ki, a hitet az október 1-jei közgyűlésen tette le. Tisztségében az 1846. július 28-án sorra került restauratio is megerősítette, ugyanakkor már másnap, július 29-én lemondott hivataláról. A szabadságharcban mint lovas nemzetőr tiszt vett részt, a Magyargyula város által kiállított nemzetőrség második századának a kapitánya volt. Elsősorban a Becskerek környéki harcokba vonták be, részt vett a neusinai ütközetben. 1848 októberében Aradra, innen Erdélybe vonult. Aradon egyik szemére megsebesült, majd az év végén hazatért Gyulára.

Katonai szerepvállalásán túl az 1848. július 2-ára meghirdetett országgyűlésre Gyula város képviselőnek jelölte. Terényi azonban alulmaradt a másik indulóval, Bessenyei Károllyal szemben. 1849. január 2-án Jugovics József lemondása folytán orosházi szolgabíróvá választották meg.7 1849. március 10-től felvállalta az önkéntes haditudósítói szolgálatot, a június 11-i tisztújításon pedig a másodalispáni méltóságot töltötték be vele, ami júliusban kormánybiztosi teendőkkel egészült ki. Az első alispán (Szeghalom, 1849. július 6.) a Békés vármegyét veszélyeztető orosz csapatok feltartóztatására szervezett népfelkelés vezetését Terényire bízta. A fegyverképes népet Füzesgyarmaton állították fel. Másodalispáni jegyzőkönyvének utolsó bejegyzése 1849. augusztus 10-én kelt, de augusztus 16-án még hivatalában volt.8

Ujházy László ellenjegyzése mellett Klapka György 1849. szeptember 16-án századosnak nevezte ki Komáromba. A vár feladása után Hontban, Nógrádban, Békésben bujdosott, októberben Moldvába menekült. Két évet töltött külföldön, csak 1851 végén térhetett haza.9 1852. október 20-án megnősült, feleségül vette Beliczey József lányát, Máriát (1833-1906). Hét gyermekük született: Zoltán (1853-1853), Lajos (1854-1897), Jolánta (1856-1860), Berta (1857-1945), Aba (1859-1892), Jolán (1861-1930) és ágnes (1863-1930).10 1854-ben újabb meghurcoltatás várt rá, mivel személyét összefüggésbe hozták az Almásy Pál-féle titkos szövetséggel, amely fegyveres úton kívánta visszaállítani a magyar alkotmányt. Letartóztatása után Szarvason, Szolnokon, Pesten, Bécsben raboskodott. Egy év múltán szabadult, majd teljesen visszavonultan élt, minden idejét a gazdálkodásnak szentelte.11

1860-ban újból bekapcsolódott a közügyek intézésébe, részt vett a december 11-i tisztújításon. Mint az 1848:17 törvénycikk alapján a nép által megválasztott másodalispán, a 11 évvel azelőtti tisztikar még életben lévő tagjai nevében lemondott állásáról. Ezután kerülhetett sor a tisztépítésre, ahol közakarattal ismételten a másodalispáni méltóságra emelték. Csak rövid ideig tett eleget a megbízatásnak, mivel az 1861. évi országgyűlési választásokon az orosházi kerület képviselőjévé választották. 1861. március 18-án lemondott alispáni állásáról, majd érdemei elismeréseként május [27-én] tiszteletbeli táblabíróvá nevezték ki.12

Parlamenti szereplése révén - ahol ékesszólásával tűnt fel - országos hírnévre tett szert. A Határozati Párt egyik vezéregyéniségének számított. Teleki halála után Tisza Kálmánnal és Váradi Gáborral kidolgozta a határozati javaslatot, amit május 16-án terjesztettek a képviselőház elé. A másnapi ülésen Terényi védte meg a javaslatot.13

Az 1861. évi országgyűlés berekesztésével Gyulán, családi körben élt, továbbá a nagy társadalmi súllyal bíró helybeli kaszinó elnöki tisztét is felvállalta. 1863 tavaszán súlyosan megbetegedett, április 6-án váratlanul meghalt.

Gyulai kortársai úgy tartották, hogy báró Wenckheim Béla mellett Terényi Lajos volt a legnagyobb tehetségű, legjelesebb, európai látókörű férfiú, aki addig közszereplést vállalt. éppen ezért Kóhn Dávid szerint „csodálatos és egyben kellemetlenül meglepő, még a lexikonok sem szólnak Terényi Lajosról". általános vélekedés szerint, ha megérte volna a kiegyezést, az 1867-es kormányban feltétlenül tárcához juttatják.

Szűkebb pátriája odaadóan, tisztelettel őrizte emlékét. Orosháza község külön gyászistentiszteletet tartott egykori képviselője, Terényi Lajos emlékezetére. A gyulai kaszinó 1864. május 7-én gyászközgyűlésen leplezte le arcképét. Orosháza is tervbe vette Terényi képmásának a megfestését, ahogy életrajzának a nyomtatásban való közzétételét is, ám mindez nem realizálódott.14


1 Zsilinszky, 1887. 8. p.; vö. Litterae Baptismales - Krstny list (Horne-Zemberovce, 1939. dec. 16.), ahol 1825. jún. 16. szerepel, ám nincs feltüntetve, hogy ez a születés vagy a keresztelés napja-e. Eszerint teljes neve: Stummer Lajos Ferenc László. BML XIII. 9.; élete 38., házassága 11. évében váratlanul halt meg. Gyulán a szélmalom melletti közsírkertben helyezték örök nyugalomra 1863. ápr. 8-án. BML IV. 426. Gyula, r. kat. hal. akv. 100/1863.

2 Stummer Imre 1808. dec. 31-én és 1820. júl. 28-án kapott nemesi bizonyságlevelet Békés vármegyétől. Magyar nemzetségi zsebkönyv, 1905. 292-293. p.; Nagy, 10. köt., 1863. 382-385. p.; kgy. jkv. 1572/1808, 1103/1820.; Zsilinszky, 1887. 7. p.; RKP, Gyula, hal. akv. 1848. júl. 4.

3 Karácsonyi, 3. köt., 1896. 253-254. p.; A Stummer név Terényire való megváltoztatása még 1852-ben is vitára adott okot. A nagyváradi kerületi főispán aziránt tudakozódott (Nagyvárad, 1852. okt. 5.) Bonyhády Gyula megyefőnöknél, hogy Terényi mióta, mi célból, milyen felsőbb engedelem alapján használja vezetéknevét. Különösen furcsának találta, hogy a Terényi név nem fordult elő az 1849. nov. 27-i rendelet értelmében érvénytelennek nyilvánított magyar névváltoztatások jegyzékében, de az állítólag kiadott felsőbb engedélyt sem találták. BML IV. B. 152. b. 5471/1852; BML IV. B. 253. b. 784/1861.

4 Kgy. jkv. 1399/1844, 2022/1844.

5 Stummer Lajos öccse, Gyula Békés megyéből választott feleséget: Beliczey József lányát, Izabellát - Lajos hitvesének, Máriának a húgát - vette el. Húga, Stummer Mária 1863-ban Keller Imre gyulai ügyvéddel kötött házasságot, így ő is Békésben talált otthonra. Magyar nemzetségi zsebkönyv, 1905. 292-293. p.

6 Zsilinszky, 1887. 8. p.; Békés, 5. évf. 1886. nov. 14. 46. sz. 1-2. p.

7 Kgy. jkv. 980/1844, 1782/1844, 1717/1846, 1721/1846; BML IV. A. 4. a. 499/1844; Zsilinszky, 1887. 10-13. p.; Oláh, 1. köt., 1889. 186., 483., 489-494. p.; Uő., 2. köt., 1892. 57. p.

8 MOL D 289. sz. n. ir./1849. nov. 3.; BML IV. B. 102. a. sz. n./1849. jún. 11.; BML IV. B. 104. a. 154/1849; Bálint, 1974. 49. p.; Kóhn, 1936. 233. p.; Oláh, 2. köt., 1892. 340. p.

9 Kóhn, 1936. 233-234. p.

10 BML IV. 426. Gyula, r. kat. ker. akv. 199/1853, 398/1854, 17/1863; uo., egyb. akv. 54/1852; uo., hal. akv. 255/1853, 398/1854, 78/1892; RKP, Gyula, ker. akv. 163/1856, 228/1857, 323/1859, 100/1861; uo., hal. akv. 61/1860, 32/1888, 269/1897, 28/1930; Terényi Lajosnak két lánya is a Márky családba házasodott be: Jolán Márky Lajos (1851-1888) Békés vármegyei fő-jegyzőhöz, ágnes Márky János királyi közjegyzőhöz ment férjhez. Magyar nemzetségi zsebkönyv, 1905. 293. p.; BML XIII. 9. sz. n. ir.

11 Zsilinszky, 1887. 14-18. p.

12 BML IV. B. 253. a. 1-3/1860, 123/1861, 403/1861; BML IV. B. 253. b. 1208/1860.

13 Kóhn, 1936. 238-247. p.

14 Jámbor Pál jankováci lelkész - Hiador álnéven - Hármas gyász címmel örökítette meg Terényi emlékét az Ország Tükrében. Nagy, 10. köt., 1863. 383. p.; Zsilinszky, 1887. 28. p.; Kóhn, 1936. 248-252., 257. p.