Trefort Ágoston

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

Trefort Ágoston

(*1817. február 7., Homonna - †1888. augusztus 22., Budapest1)

 

Jómódú, vallon eredetű katolikus család sarja. Dédapja Belgiumban ügyvédeskedett, nagyapja - aki katonaorvosként dolgozott - az 1770-es évek elején került Magyarországra. édesapja, Trefort Ignác (†1831) jónevű seborvos volt, Zemplén vármegye 1798-ban választotta meg tisztiorvosának. Első felesége halála után 1816. február 25-én kötött házasságot Beldovics ádám homonnai sótárnok lányával, Teklával (†1829). Három fiuk született: ágoston, Antal (1820-1820) és István (*1825).

Trefort ágoston 1822-ben Homonnán kezdte meg iskoláit. 1826 novemberében az eperjesi katolikus főgimnáziumba került, ahol ő volt a harmadik eminens. 1829-ben - a magyar nyelv és a retorika elsajátítása végett - a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumba íratták. Az 1831. évi kolerajárvány elragadta szüleit, ezért a Trefort testvérek Csáky Petronella grófnő gyámsága alá kerültek, ágoston az egri érseki líceumban folytatta iskoláit. Az 1833/1834. tanévet a pesti tudományegyetem jogi karán kezdte meg, 1836-ban fejezte be itteni tanulmányait. A jurátusi gyakorlatot az eperjesi kerületi táblán teljesítette, az ügyvédi vizsgát dicséretes eredménnyel 1837. december 22-én tette le. 1837. április 17-én Keglevich Gábor kamaraelnök ingyenes gyakornoknak nevezte ki a magyar királyi kamarához, ahol egy éven át szolgált. 1838. április 25-től mint díjtalan fogalmazó-gyakornok továbbra is itt fungált.2

1836 áprilisától 1837 februárjáig egy nagy nyugat-európai utazást tett, ahol jó hasznát vette idegennyelvtudásának.3 Hazaérkezése után, 1837 őszén ismerkedett meg Eötvös Józseffel, akivel életre szóló barátságot kötött, de rokoni szálak is összekapcsolták őket, mindketten a Rosthy családba nősültek be. Trefort ágoston 1847. március 14-én vette feleségül Rosthy Albert Békés vármegyei másodalispán lányát, Ilonát (1826-1870), akitől hat gyermeke - ágnes, Edit (1849-1939), Ilona (†1884), Ervin (1854-1878), Anna, Mária (1860-1891) - született.4

1839-ben Trefort felhagyott az állami szolgálattal, és kizárólag a tudományos, irodalmi munkásságnak élt.5 Ennek köszönhetően - kiemelten történeti, közgazdasági tanulmányai elismeréseként - a Magyar Tudományos Akadémia 1841-ben levelező tagjává választotta.6

Zólyom szabad királyi város követeként bekapcsolódott az 1843/1844. évi országgyűlés munkájába, tagja lett a kereskedelmi ügyek tárgyalására kiküldött bizottságnak. Az 1848-as diétára Pest terézvárosi kerülete választotta meg. 1848. március 16-án kinevezést kapott a helytartótanács ideiglenes sajtórendészeti osztályába, a pesti nemzetőrségben tiszti rangra emelkedett. 1848. április 27. és szeptember 28. között Klauzál Gábor mellett földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi államtitkár volt. Ezzel párhuzamosan a minisztérium ügykezelését is vezette (1848. szeptember 12.-1848. szeptember 28.). A forradalmi események elől családjával együtt Bécsbe, majd Münchenbe menekült, 1850 szeptemberében tértek vissza Pestre. Ekkortól került szorosabb kapcsolatba Békés vármegyével, hiszen a Rosthy örökösök 1851-ben felosztották a vagyont, Ilonának a csabacsűdi és az adóssággal terhelt, 500 holdas szentetornyai birtok jutott. Treforték Békésbe költöztek, és a közügyektől teljesen visszavonulva itt töltötték a Bach-korszak éveit. Az elzárkózás 1860-ra oldódott: május 15-én Trefort ágoston megszervezte a Békés Megyei Gazdasági Egyesületet, amelynek alelnöke és egy személyben a statisztikai és közgazdasági szakosztály elnöke lett.7

A vármegye közigazgatásából is kivette részét, az 1860. december 11-én tartott tisztújítás alkalmával közakarattal első alispánná választották meg. Néhány hónapos működésének az országgyűlési képviselő-választás vetett véget, a gyomai kerületben ugyanis Trefortra esett a legtöbb szavazat. 1861. március 18-án benyújtott lemondásával vált meg alispáni méltóságától. A főispán érdemei elismeréseképpen ez év május [27]-én tiszteletbeli táblabíróvá nevezte ki.8

A lemondás ellenére nem szakadt meg a kapcsolat Trefort és Békés vármegye között. Amellett, hogy a családi birtok is ide kötötte az egykori alispánt, 1869-ig a gyomai kerület juttatta be az országgyűlésbe. A régió ügyét mozdította elő a Magyar Földhitelintézet felügyelőbizottsági tagjaként, kezdeményezésére alakult meg 1862-ben az Alföldi Vasút Társaság. Ezenkívül a Kisfaludy Társaság, a Pesti Műegylet és a Magyar Kereskedelmi Társaság egyik alapító tagja volt, az Iparegyesületnél választmányi tag lett. Az 1872. évi választásokon Sopronban választották meg képviselőnek.9

Hivatali pályafutása csúcsára 1872. szeptember 4-én jutott el, amikor vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezték ki. Felelősségteljes beosztását 1888. augusztus 22-én bekövetkezett haláláig viselte. Ezzel egyidejűleg földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter is volt (1876. augusztus 21-től 1878. december 5-ig), ideiglenes megbízatással. érdemei jutalmazásaként valóságos belső titkos tanácsos és a Vaskorona-rend I. osztályú lovagja lett.10


1 Teljes neve: Trefort ágoston ádám Ignác. Szalay, 1909. 1. sz. mell.; Bölöny, 1992. 408. p.; Eltérő halálozási dátumot közöl: 1888. aug. 27. Az 1848-1849. évi, 2002. 925. p.

2 Beldovics Tekla 1829. szept. 6-án 38. évében halt meg. Szalay, 1909. 16-17. p., 3-6., 10-11. sz. mell.; Mann, 1982. 7-9. p.; Az 1848-1849. évi, 2002. 925. p.

3 A magyar mellett beszélte a latin, szlovák, német, francia, angol, olasz nyelvet is. Mann, 1982. 7-9. p.

4 Kempelen, 9. köt., 1915. 154. p.; A M. Kir. Belügyminiszter, 1938. 307. p.; Szalay, 1909. 39. p.; Mann, 1982. 11., 41. p.; Gudenus, 1. köt., 1990. 130. p.; Uő., 4. köt., 1998. 10. p.; Az 1848-1849. évi, 2002. 928. p.

5 1839. nov. 10-én megalapította Eötvössel a Pesti Műegyletet, ő lett egyben az első elnöke. írt az Eötvös szerkesztette Budapesti árvízkönyvbe, cikkezett a Társalkodóban, a Themisben. A Budapesti Szemle közgazdasági tárgyú tanulmányait közölte. 1844-től a Szalay szerkesztette Pesti Hírlap is közzétette írásait. A későbbiekben Eötvös rövid életű Politikai Hetilapjában a közgazdasági rovatot is vezette. Mann, 1982. 12-15., 28., 62-63. p.; Szinnyei, 14. köt., 1914. 535-538. col.

6 1841. dec. 6-án tartotta székfoglaló előadását A nemzeti gazdaságnak rendszerei címen. 1867-től az MTA rendes tagja lett, 1885. május 28-tól haláláig pedig elnöke. Mann, 1982. 21., 126. p.; A Magyar Tudományos Akadémia almanachja, 1980. 369. p.

7 Mann, 1982. 27., 44-49. p.; Bölöny, 1992. 408. p.; Mann, 1975. 80. p.; Az 1848-1849. évi, 2002. 926. p.

8 BML IV. B. 253. b. 1208/1860; BML IV. B. 253. a. 3/1860, 123/1861, 403/1861.

9 Mann, 1982. 12., 24., 56. p.; Szinnyei, 14. köt., 1914. 535. col.; Az 1848-1849. évi, 2002. 928. p.

10 Bölöny, 1992. 408. p.; Mann Miklós A közoktatásügy élén címmel külön fejezetben ismertette Trefort miniszterségét, annak jellemzőit. Mann, 1982. 68-121. p.; Szinnyei, 14. köt., 1914. 532., 535. col.