Omaszta Zsigmond

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

Omaszta Zsigmond

( 1801. április 10., Békéscsaba - †1867. április 11., Békéscsaba1)

 

Rozváci Omaszta Miklós 1599. április 1-jén nyert nemességet II. Rudolftól maga és hozzátartozói számára. A címeres levelet 1602-ben Trencsén vármegyében hirdették ki. A család katolikus és evangélikus ágra szakadt, az előbbi Omaszta Andrástól, az utóbbi a nemességnyerő Omaszta Miklóstól eredt. Egyes családtagok a XVIII. századtól kirajzottak Trencsénből, és Liptó, Nógrád vármegyében telepedtek meg. Omaszta Mihály fiaival, Ferenccel, Jánossal és ádámmal hasonlóképpen elhagyta Trencsén megyei birtokát, Rozvácot, és a nyitrai Csejtére települt át. Kapcsolatuk a későbbiekben sem szakadt meg a szomszédos vármegyével, hiszen Mihály fiai két ízben is bizonyságlevelet (Trencsén, 1755. január 21. és 1796. július 4.) kaptak kétségtelen nemesei származásuk felől. Már Omaszta Ferenc tervbe vette, hogy Csejtét elhagyva az Alföldre, Csabára teszi át lakhelyét. Erre a lépésre végül csak fia, István (1772-1822) szánta el magát, akitől az Omaszta család Békés vármegyébe szakadt katolikus ága eredt. Omaszta István iskolai tanulmányai befejezése után érkezett Csabára, ahol tanítóskodott, majd jegyző lett (1797-1802), végül 1803-tól a csabai uradalom szolgálatában állt mint számtartó.2 Feleségétől, Kelemen Klárától született gyermekei - Zsigmond, Terézia (*1802), Miklós (*1804), János (*1804), Lajos (*1807), István József (*1809), Jusztina (*1811), Sándor (*1814), István (*1817) - már itt látták meg a napvilágot. Omaszta Zsigmond Stummer János csabai főszolgabíró lányát, Máriát (*1803) vette feleségül, akitől két gyermeke - László (1829-1891) és Mária (*1832) - származott.3 Rokonával, Omaszta Sámuel császári és királyi postamesterrel 1831. április 13-án igazolta nemesi származását Békés vármegyében. Trencsén megye bizonyságlevele (Trencsén, 1831. december 12.) alapján 1832. február 18-án a békési rendek újból kihirdették Omaszta Zsigmond nemességét.4

Omaszta Zsigmond a csabai uradalom ügyésze volt. 1832. október 25-én Békés vármegye táblabírájává nevezte ki a főispán, a hitet még ezen a napon letette. Az október 26-án folytatva tartott tisztépítőszéken az úti és vízi bizottság működését felülvizsgáló küldöttség tagjává választották. 1833-ban a megüresedett fizetéses táblabírói posztot kívánta elnyerni, de ekkor - a rendek ajánlása ellenére - elesett az állástól. A következő tisztújítás alkalmával, 1837. április 18-án választották meg fizetéses táblabírónak. Tisztségében az 1840. november 24-i és az 1843. július 3-i restauratio is megerősítette, csak 1846. július 27-én köszönt le posztjáról. Távozásakor érdemei elismeréseként tiszteletbeli táblabíróvá nevezték ki. Ezenfelül 1845. július 4-én a csabai epreskertekre felügyelő selyemtenyésztési deputatio tagjai sorába választották be.5

Az 1848 márciusi események nyomán a hónap végére Orosházán pattanásig feszült a helyzet. A gyűlések, zavargások megfékezésére és a lakosság lecsillapítására a vármegye Omasztát küldte ki, akit itt az április 4-i községi népgyűlés elnökévé választottak. 1848-1849-ben a gyomai járást képviselte az országgyűlésen. Tagja lett az 1849. április 5-én megalakult Radical Pártnak.6 A szabadságharc bukását követően - hűségnyilatkozata (Gyula, 1849. szeptember 9.) ellenére - minden ingó és ingatlan vagyonát zár alá vették. Gyulai Gaál Ede szegedi kerületi főbiztos rendelete nyomán a vagyon zárgondnoka Kis Péter lett, akit lemondása után Uhrin András váltott fel. Az Omaszta-ügy 1850-ben a pesti haditörvényszék elé került, az eljárást 1850. július 31-én szüntették meg.7

Omaszta Zsigmond több mint húsz évvel később vállalt csak újból hivatalt. 1860-ban Csaba részéről tagja lett a december 10-én újjáalakított megyebizottmánynak. 1861. március 18-án közfelkiáltással Békés vármegye első alispánjává választották meg. Az esküt másnap, március 19-én tette le.8 A megyei alkotmányos tisztikar tömeges lemondásával, 1861. november 14-én Omaszta is megvált alispáni méltóságától, de ideiglenesen - mint helyettesített első alispán - 1861. december 10-én benyújtott lemondásáig folytatta működését.9 1865-ben az orosházi kerület országgyűlési képviselőjének jelöltette magát, de Székács Józseffel szemben alulmaradt a választásokon.10

Politikai, hivatali szerepvállalása mellett a közélet formálásából is kivette részét. Omaszta Zsigmond lett az ideiglenes elnöke az 1842. szeptember 8-án megalakult Békéscsabai Casinónak; november 15-én közgyűlési elnöknek választották meg, tisztében 1847-ig évről-évre megerősítették.

1867 tavaszán halt meg, a gyulai prépost temette, sírjánál a megyebizottmány felkérésére Torkos Károly orosházi lelkész-esperes is gyászbeszédet tartott.11


1 1867. ápr. 12-én a békéscsabai sírkertben temették el. RKP, Békéscsaba, ker. akv. 1801. ápr. 10.; uo., hal. akv. 69/1867.

2 Kgy. jkv. 20/1832; Makk, 1969. 592-595. p.; Az evangélikus Omaszták már korábban megtelepedtek Csabán. Több postamester került ki közülük, de kereskedő, jegyző, szolgabíró is vált leszármazottaikból. A Csejtén élő Omaszta Ferenc rokona, János Tóbiás (1742-1805) csabai postamester hívására fontolgatta az áttelepülést. Nagy, 8. köt., 1861. 228. p.; Kempelen, 1940. 1-2. p.; Karácsonyi, 3. köt., 1896. 191-192. p; Az 1848-1849. évi, 2002. 626. p.

3 Omaszta Lajos Békés vármegyei alpénztárnok (1837-1846), majd számvevő (1846-1848) volt. A szabadságharcban főhadnagyként szolgált. Karácsonyi, 3. köt., 1896. 191. p.; kgy. jkv. 1103/1820; RKP, Békéscsaba, ker. akv. 1802. okt. 13., 1804. ápr. 29., 1804. dec. 29., 1807. máj. 12., 1809. márc. 2., 1811. okt. 6., 1814. márc. 17., 1817. aug. 9., 15/1829, 600/1832; Az 1848-1849. évi, 2002. 626. p.

4 Kgy. jkv. 20/1832.

5 1834-ben Stummer János csabai főszolgabírót nevezte ki a főispán az egyik fizetéses táblabírói posztra. Mivel Stummer és Omaszta között szoros atyafiság állt fenn, ezért az uradalmi fiskális kérését el kellett utasítani. Kgy. jkv. 1554/1832, 1559/1832, 1969/1833, 666/1834, 813/1834, 1955/1836, 742/1837, 1905/1840, 1167/1843, 1849/1843, 1363/1845, 1691/1846, 1695/1846; Oláh, 1. köt., 1889. 140. p.; Az 1848-1849. évi, 2002. 626. p.

6 Omaszta 1848. ápr. 7-én az alispánhoz intézett jelentésében úgy mérte fel az orosházi helyzetet, hogy a rend és a nyugalom helyreállt. Ezzel együtt itteni teendőit befejezettnek tekintette. Karácsonyi, 1. köt., 1896. 474. p.; Orosháza története, 1965. 288-289. p.; Az 1848-1849. évi, 2002. 627. p.

7 MOL D 289. 28/1849; BML IV. B. 151. 783/1849, 1127/1849, 1274/1849, 69/1850, 1106/1850, 1228/1850, 1292/1850, 1345/1850, 1793/1850, 2067/1850, 2330/1850 (mutatókönyv), 208/1849 (ir.); BML V. B. 302. c. sz. n./1850; Csizmadia, 1965. 27. p.

8 BML IV. B. 253. a. 124/1861, 128/1861; BML IV. B. 253. b. 1208/1860.

9 Omaszta Zsigmondot a helytartótanács 1861. nov. 28-i 70431. sz. leiratával utasította, hogy a közcsend és a rend fenntartása végett mindaddig vezesse alispáni hivatalát, amíg a kine-vezett királyi biztos megérkezik. Keresztessy József 1861. dec. 10-én foglalta el ténylegesen állását. Omaszta ezen a napon az 1357. jegyzőkönyvi számmal zárta le első alispáni protocollumát, egyúttal felhívta a vármegyei levéltáros figyelmét arra, hogy az ezután érkező ügydarabokat a királyi biztoshoz tegye át. BML IV. B. 256. a. 1265/1861, 1355/1861, sz. n./1861. dec. 10.; BML IV. B. 251. b. 52/1861; BML IV. B. 256. b. 1357/1861; BML V. B. 152. b. 2041/1861.

10 BML IV. B. 251. b. XIX A 4946/1865; Orosháza története, 1965. 385. p.

11 BML X. 58. 1842. szept. 8., 1842. nov. 15., 1843. okt. 1., 1844. okt. 6., 1845. okt. 19., 1846. okt. 11., 1847. okt. 3.; Haán Lajos, 1971. 95. p.