báró Wenckheim Béla

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

báró Wenckheim Béla

(*1811. február 16., Pest - †1879. július 7., Budapest1)

 

A család XVI. században élt őse, Wenck Dániel 1559-ben kapott címeres levelet. A birodalmi nemesség, az osztrák örökös lovagi rang megszerzése után Wenckheim József (1733-1803) és öccse, Xavér Ferenc (1736-1794) az osztrák bárói méltóságot nyerte el (Bécs, 1776. december 18.) a család számára. A két fivér 1781. április 7-én magyar indigenatust szerzett (1790:73 törvénycikk).2 Wenckheim Xavér Ferenc fia, József (1778-1830) Békés vármegye országgyűlési követe volt 1805-ben és 1811-ben, az 1809. évi insurrectio alkalmával a békési sereg alezredesévé nevezték ki. Krassó, majd 1823-tól Arad vármegye főispáni helytartója lett, 1825-től Arad valóságos főispáni méltóságát viselte. A vízszabályozás, a hazai mezőgazdaság ügyét is előmozdította, a lótenyésztés hasonlóan sokat köszönhetett neki.3 Első felesége báró Orczy Anna Mária (†1802) volt. Gyermekei - Rozália (†1808), Mária (1809-1896), Béla, György (†1814), László (1814-1879), Viktor (1815-1900), Paulina (1817-1896) - báró Orczy Teréziával (1790-1875) kötött második házasságából születtek.4

Wenckheim Béla Pesten tanult, 16 évesen már elvégezte a jogot, majd egy-egy évig patvarista és jurátus volt. 19 éves korára ügyvédi oklevelét is kézhez vehette.51831. október 9-én Békés vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezte ki Lánczy József főispán. E hónap 26-án a közgyűlés színe előtt esküdött fel posztjára. 1832. október 25-én Lánczy a táblabírák sorába emelte, de mivel ekkor nem lehetett jelen, a szokott hitet csak 1833. augusztus 5-én tette le.6 Az 1837. április 17-én sorra került restauratión Simay Kajetán és Vidovich Ferenc mellett a másodalispáni posztra jelölte Wenckheimet Atzél Antal. A rá leadott 526 szavazat alapján fölényes győzelmet könyvelhetett el. Az alispáni teendőkön túl 1839. május 16-án Békés vármegye országgyűlési követévé is megválasztották. A június 2-ára kiírt diétára szentgyörgyi Horváth Antallal utazott Pozsonyba, ahol a büntető és javító rendszer kidolgozására kiküldött országos választmány tagjává nevezték ki. Országgyűlési szereplésére Csongrád vármegye is felfigyelt, érdemei elismeréseként táblabírájukká választották meg.7

Az 1840. november 23-i tisztépítés alkalmával Wenckheim Béla lemondott másodalispáni posztjáról, és minden további hivatalviseléstől elzárkózott. 1841-ben mégis megtartotta - az addig a másodalispáni poszthoz kötött - vízi küldöttségi elnöki posztot, 1843. április 19-én pedig újabb közszereplést vállalt. Ezen a napon korábbi követtársával, Horváthtal egyetemben ablegatusnak választották el a május 14-re meghirdetett országgyűlésre.8 Ez alkalommal nem szolgálta végig a diétát, magánviszonyai, váratalan családi körülményei arra kényszerítették, hogy még ez év november 16-án lemondjon megbízatásáról. A megye közönsége a december 11-i közgyűlésen tudomásul vette, elfogadta bejelentését. 1847-ben mint a Körös-völgyi békési vízi társulat választmányi elnöke tűnt fel.9

1848. április 21-én a nádor a belügyminiszter előterjesztésére Békés vármegye főispánjává nevezte ki báró Wenckheim Bélát. A beiktatás a belügyi tár-ca által támasztott elvárásoknak megfelelően ceremónia nélkül, komoly egy-szerűséggel folyt le május 3-án. A főispáni teendők mellett 1848 júniusa és szeptembere között István főherceg ideiglenes főudvarmestereként járt el Bécsben.

Békés vármegye állandó Bizottmánya 1849. január 15-i ülésén Wenckheim főispán elnöklete alatt állította fel a Védbizottmányt, amely a halasztást nem tűrő kérdéseket intézte. Az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. december 18-i rendelete értelmében a főispánt bízták meg az ún. mozgó nemzetőrség vagy szabadcsapatok szervezésével. Tetemes anyagi áldozatot vállalt a szabadságharc ügyéért, kiállított egy honvédzászlóaljat, és bár aktívan nem harcolt, mégis kompromittálta magát, ezért Világos után külföldre menekült. A pesti császári és királyi haditörvényszék vizsgálatot folytatott ellene. Gyulai Gaál Ede kerületi főispán rendelete (Szeged, 1849. szeptember 11.) értelmében Wenckheim Béla minden Békés vármegyei ingó és ingatlan javait zár alá helyezték, a tömeg zárgondnoka báró Wenckheim Viktor lett. Az egykori főispán 1850. július 20-án amnesztiát kapott.10 Tíz év után újból Békés vármegye élére került, amikor 1860. november 18-án Ferenc József főispánná nevezte ki. Beiktatása az 1860. december 10-i nagyközgyűlés keretében ment végbe.11 Békés vármegye állandó bizottsága 1861. október 21-én tartotta utolsó közgyűlését, majd a passzív ellenállás mellett döntött. Saját kérésére az uralkodó 1862. október 26-i legfelsőbb elhatározása mentette fel Wenckheimet a főispáni teendők alól, fizetést azonban 1861. november 15-én vett fel utoljára. 1865. augusztus 23-án Wenckheim Béla harmadszorra is elnyerte a főispáni méltóságot, a király színe előtt augusztus 27-én tette le a hitet, a megye kormányzatát ténylegesen szeptember 9-én vette át. A főispánságot ez alkalommal belügyminiszterré történt kinevezéséig viselte. Ekkor vált meg királyi biztosi megbízatásától is, amit a karcag-püspökladányi vízlevezető csatorna munkálatainál látott el. Ellenben belügyminiszterként is megtartotta a Békésmegyei Gazdasági Egyesület elnöki tisztét.12

Wenckheim Béla 1867. február 20-tól 1869. október 21-ig vezette a belügyi tárcát. Két éven belül a király személye körüli miniszterré nevezték ki (1871. május 19.-1879. július 7.). Ezzel egyidejűleg megbízást kapott a Szent István-rend kancellári teendőinek az ellátására is (1871-1879), 1875-ben a rend nagykeresztjével tüntették ki. 1875-ben fél éven át miniszterelnök volt (március 2.-október 20.). Ebben a pozícióban rá hárult az országgyűlés berekesztésének a foganatosítása május 21-24 között. 1878. október 11-től december 5-ig másodszor is átvette a belügyi tárca irányítását.13

A felelősségteljes pozíciók egész sora mellett tevékeny részese volt a társaséletnek is. A Nemzeti Kaszinó tagjai közé tartozott, lóversenyeket, vadászatokat szervezett, és általában mindenféle sportágat felkarolt. Közreműködött a Magyar Tisztviselők Országos Egylete, a csákói vadászegylet és a Békésmegyei Gazdasági Egyesület megalapításában. A kérdéses témákban cikkezett is az egykorú sajtóban. A Magyar Földhitelintézetben elnöki teendőknek tett eleget.
A Szent István-rend mellett a Lipót-rend nagykeresztjét is viselhette. Fadrusz János a kormány megbízásából 1901-ben Kisbéren felállította báró Wenckheim Béla lovas szobrát. Gyula városa is megörökítette a háromszoros főispán alakját, mellszobra a népkert díszére vált.14



1 Gudenus, 4. köt., 1998. 255. p.; A körösladányi családi sírboltban temették el. Báró Wenckheim, 1889. 18. p.; MOL X 5299. Körösladány, r. kat. hal. akv. 48/1879.

2 Gudenus, 4. köt., 1998. 247-248. p.; Hankó, 2000. 13-14. p.

3 Karácsonyi, 3. köt., 1896. 207. p.; Nagy, 12. köt., 1865. 139-140. p.; kgy. jkv. 336/1809, 624/1811, 985/1811, 152/1816, 380/1816, 1368/1819, 325/1823, 335/1823, 942/1825, 1083/1825; kgy. ir. 1231/1830 (jkv. fog.).

4 Gudenus, 4. köt., 1998. 255-257. p.; Hankó, 2000. 13-14. p.; Wenckheim Rozália 1808. aug. 18-án 4 hónaposan, öccse, György 1814. máj. 27-én 1 éves 5 hónapos korában hunyt el. MOL X 5299. Körösladány, r. kat. hal. akv. 11/1808, 8/1814.

5 Zsilinszky, 1880. 88-89. p.

6 Kgy. jkv. 1969/1831, 1554/1832, 986/1833; 1832. okt. 26-án egyúttal tiszteletbeli al-jegyzői posztján is megerősítette a főispán. Kgy. jkv. 1557/1832.

7 Kgy. jkv. 731/1837, 757/1839, 1632/1840; Néhai, 1880. 3. p.

8 Kgy. jkv. 1894/1840, 3/1843, 977/1843; BML IV. A. 4. a. 257/1841.

9 Kgy. ir. 2611/1843 (jkv. fog.); kgy. jkv. 1340/1847; Zsilinszky úgy tudja, hogy le-mondásával valójában a Batthyány Lajos vezette főrendi ellenzéket kívánta erősíteni, a felsőtáblán ugyanis még a hagyományos aulikus szemlélet uralkodott. Zsilinszky, 1880. 92. p.

10 A fennmaradt jegyzőkönyvek tanúbizonysága szerint Wenckheim Béla 1849. júl. 2-án elnökölt utoljára mint főispán az állandó Bizottmány ülésén. BML IV. B. 102. a. sz. n./1849. júl. 2.; Stipta, 1995. 53., 67. p.; Oláh, 1. köt., 1889. 130., 136. p.; Bálint, 1974. 48., 53. p.; Oláh, 2. köt., 1892. 81-83., 86. p.; Az 1848-1849. évi, 2002. 1081. p.; BML IV. B. 152. b. 1493/1850; BML IV. B. 151. 147/1849, 169-170/1849, 643/1849, 1094/1849, 1155/1849 (jkv.), 942/1850, 1210/1850, 1270/1850, 1493/1850 (mutatókönyv), 147/1849 (ir.).

11 BML IV. B. 253. a. 1-3/1860. dec. 10., 1/1860. dec. 11.; BML IV. B. 253. b. 1208/1860; BML IV. B. 152. a. 1094/1860; BML V. B. 152. b. 2010/1860.

12 Karácsonyi, 1. köt., 1896. 390-391. p.; MOL K 148. III. tét. 64/1867; BML IV. B. 251. a. 171/1862, 676/1862; BML IV. B. 251. b. II 4037/1865.; BML IV. B. 252. a. 110/1867.

13 BML IV. B. 254. b. 664/1869; BML IV. B. 252. a. 110/1867; Bölöny, 1992. 417. p.; Névjegyzéke az 1764. évtől, 1914. 93., 127. p.

14 Somogyi, 1902. 45. p.; Szinnyei, 14. köt. 1914. 1502-1504. col.; Kóhn, 1936. 129-132. p.; Néhai, 1880. 8. p.