báró Rudnyánszky Sándor, dezseri

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

báró Rudnyánszky Sándor, dezseri

( 1790. április 12., Békésszentandrás - †1853. július 17., Buda1)

 

Nyitra vármegyei, régi múltra visszatekintő magyar család szülötte. A családtagok a 108 magyar nemzetség egyikéből, a Divék nemből eredeztették magukat. Az egymást követő nemzedékek az egész középkoron át, megszakítás nélkül kimutathatók.

A bárói ág megalapozója Rudnyánszky József aranysarkantyús vitéz volt, akit Nyitra vármegye 1756-ban fiaival és más rokonaival együtt kétségtelen nemesei sorába iktatott. 1758-ban Pest megyében mint királyi táblai ülnök tűnt fel, 1768-ban már a hétszemélyes tábla bírájaként járt el. 1773-ban őt és gyermekeit magyar bárói rangra emelte az uralkodó.2

Ifj. Rudnyánszky József (1740-1794) - a báróságot nyert József fia - Sipeky Apollóniát (*1739) vette feleségül. Másodszor báró Perényi Karolinával (*1768) kötött házasságot, akitől négy gyermeke született: Sándor, Mihály (1792-1833) Julianna (1794-1795) és Mária (1794-1795). Rudnyánszky Sándor első hitvese 1815-ben eörményesi Fiáth Lázár (1739-1825) lánya, Anna lett. 1820 szeptemberében Nagyváradon báró Dessewffy Mária Emíliát (1800-1839) vette feleségül, akitől egy fia, Gyula (1824-1876) és hét lánya - Mária (1821-1837), Karolina (1822-1861), Emília (*1823), Amália (*1826), Gabriella (*1827), Auguszta (1828-1916), Alexandra (1835-1908) - származott.3
Rudnyánszky Sándor 11 éves korában a pesti gimnázium tanulója volt, ahol az 1800/1801. tanévben az első grammatikai osztályt dicséretesen teljesítette, 23 eminens közül a 15. volt a rangsorban. özvegy édesanyja 1801-ben arra kérte a megye közönségét, hogy tanulmányi előmenetele alapján ajánlják be fiát Arad vármegyéhez a Bibics-alapítványba való felvételre. A rendek közbenjárásukat ígérték, annál inkább, mert köztudomású, „hogy azon fundatio leg inkább az ilyen el szegenyedett, de egyéb eránt jó nemzetségböl való `s jo igyekezetü Ifjak fel segelesere legyen rendelve". Sőt a helytartótanácshoz is felírtak egy esetleges másik alapítványi hely kilátásba helyezése végett.4

A megye a későbbiekben is gondos patrónusként egyengette az ifjú Rudnyánszky útját. 1811. július 16-án „az oskolai tudományokban tapasztalt jó előmenetelének és szelíd jó erkölcseinek" - és nem utolsósorban a vármegye ajánlásának - köszönhette, hogy Bedekovich Ferenc főispán Békés vármegye tiszteletbeli jegyzőjévé nevezte ki. Az augusztus 6-i közgyűlésen letette a hitet, és ülését is elfoglalta. Egy év múlva, 1812. október 2-án fizetésen lévő másodjegyzővé léptette elő Bedekovich. 1814. november 13-án érte az újabb kitüntetés, ekkor táblabíróvá nevezte ki a főispán, december 24-én esküdött fel posztjára. A táblabírói méltóságot Vas és Csongrád vármegyében is viselte. 1819. szeptember 24-től Rudnyánszky vitte a főjegyzői tollat, mivel hivatali előde, Rosthy Albert Bedekovich elhatározása folytán az újonnan létesített másodalispáni méltóságot nyerte el.5

Az 1825/1827. évi országgyűlés új helyzetet teremtett, lévén az egyik követnek Vidovich György első alispánt választották el. Lánczy József 1825. július 30-án úgy rendelkezett, ha a diéta tartama alatt a substitus vicecomes hivatala folytatásában akadályozva lenne, akkor teendőit mint surrogatus alispán Rudnyánszky lássa el. Mindez 1826. szeptember 20-tól rótt tevőleges feladatot a főjegyzőre, hiszen - miután Rosthy már kétszer egymás után lemondott másodalispánságáról - Lánczy csak Rudnyánszkyt ismerte el. A tisztikarnak is meghagyta, hogy mindenben a surrogatus alispán utasításait kövessék, kizárólag az ő rendelkezései szerint járjanak el.6

Mivel az országgyűlés berekesztésével Vidovich hazaérkezett Gyulára, így a személye iránti „interimalis provisio" megszűnt, ezért Rudnyánszky egészségi állapotára, házi „környülállásaira" hivatkozva 1827. október 7-én lemondott főjegyzői posztjáról. A főispán próbálta maradásra bírni, ám látva Rudnyánszky eltökélt szándékát, sajnálkozva bár, de elfogadta a resignatiót (1827. október 8.). Lánczy az 1828. június 25-i restauratio alkalmával Vidovich után második helyen jelölte az első alispánságra, ám közfelkiáltással a korábbi alispánt erősítették meg.7

Ezzel zárult le Rudnyánszky Sándor Békés vármegye kebelében viselt közigazgatási pályafutása, bár magától Békéstől ekkor még nem vált meg. Szentetornyai birtokának északnyugati részén majorságot létesített, valamint uradalmi lakot épített, amely köré Bánfalva község is szerveződött. 1851-ig ez volt Rudnyánszky állandó tartózkodási helye, ekkor a 853 hold területű birtokot 12 évre haszonbérbe adta Epstein Simonnak, ő maga pedig elköltözött a vármegyéből. 1853 nyarán Budán halt meg.8


1 RKP, Békésszentandrás, ker. akv. 1790. ápr. 12.; 1853. júl. 19-én a budatétényi családi nemzetségi sírboltban temették el. OSZK PAT, XIX. századi gyászjelentés-gyűjtemény (Buda, 1853. júl. 17.).

2 Nagy, 9. köt., 1862. 797-810. p.; A helytartótanács Pozsony, 1774. febr. 28-i üléséből kelt leirata tudatta az egykori királyi táblai assessor, Rudnyánszky József és gyermekei - Antal, József, Elek, Ignác, György, Károly, Pál, János, Mária, Anna, Rozália, Jozefa, Franciska, Terézia, Krisztina, Erzsébet - magyar bárói rangra emelését. Kgy. ir. 56/1774.

3 Nagy, 9. köt., 1862. 810. p.; Rudnyánszky Mihály az 1809. évi nemesi insurrectio idején a lovas sereg főhadnagyaként szolgált. Békés és Tolna vármegye táblabírája volt. 1830-ban és 1832-ben a békési rendeket képviselte az országgyűlésen. MOL X 2003. Pest (Belváros), r. kat. ker. akv. 1792. szept. 20.; Dessewffy Mária Emília élete 39., házassága 19. évében hunyt el 1839. márc. 17-én Nagyváradon. OSZK PAT, XIX. századi gyászjelentés-gyűjtemény (Pozsony, 1833. febr. 14.; Nagyvárad, 1839. márc. 19.); kgy. jkv. 1087/1809, 223/1810, 256/1813, 1473/1818, 1284/1830, 1566/1832; Kempelen, 9. köt., 1915. 174-175. p.; Gudenus, 1. köt., 1990. 109. p.; Uő., 3. köt. 1998. 199-203. p.; RKP, Gyula, ker. akv. 1821. jún. 29., 1822. aug. 7., 1823. júl. 28., 1824. aug. 11., 1826. jan. 22., 1827. máj. 7.; Kempelen, 4. köt., 1912. 124. p.; Tiszta magyar ízléssel, s. a. 1-16. p.; Habermann, 1992. 241. p.

4 Kgy. ir. 975/1801.

5 Kgy. jkv. 623/1811, 1320/1812, 1347/1814, 1362/1819; Tiszta magyar ízléssel, s. a. 1-16. p.; Habermann, 1992. 241. p.

6 Kgy. jkv. 1185/1825, 1340/1826.

7 Rudnyánszky lemondó leveléből kiviláglik, hogy már 1827. márc. 15-én hasonló bejelentést tett a főispánnak, de a hivatalából való kilépése elhúzódott őszig. Kgy. jkv. 1695/1827, 1281/1828; kgy. ir. 1695/1827; A főjegyzői lemondás anyagi vonzata egészen az 1840-es évekig (!) elhúzódott. A számvevőszék észrevételére a megye fő- és alpénztárnoka 1842. dec. 14-én jelentette, hogy Rudnyánszky a főnotariusi fizetésébe felesleg felvett 31 forint 56 30/40 krajcárt 1842. nov. 29-én a házipénztárba befizette. Kgy. jkv. 2010/1842.

8 Karácsonyi, 3. köt., 1896. 195. p.; 1849-ben politikai jellemére vonatkozó bizonyítványt kért, de ennek kiállítását Békés vármegye királyi biztosa megtagadta Rudnyánszkytól. BML IV. B. 151. 636/1849.